Bosal:
A mai világban kevesen használnak bosalt, pedig kíméletes, és jól bevált kantár típus. Az orr rész eredetileg ínból készül, bár manapság sok más anyaggal helyettesítik, hiszen ez az anyag drága, és nehezen megmunkálható. A bélelésen belül apró fém lemezek vannak, amik a szár meghúzásakor rásimulnak a ló orrára, de a jól kibélelt anyagon keresztül nem sérti fel a ló orrát. Egy jó bosal annyira tartós, hogy akkor sem esik szét, ha egy fiatal csődör teljes erőből dobálja a fejét!
Sidepull
Jelentése: Oldalról húzni. Hatását oldalirányból fejti ki. Nem túl ló-barát felszerelés, a lovat szinte kényszeríti az irányváltoztatásra, és a megállásra. Mindennapi használatra nem is alkalmas, egyedül olyan lovaknál használjunk ilyet, akik nem tűrik a zablát, és nehezen kezelhetőek!
Hackamore
A modul neve azért nem "zabla nélküli kantárok" lett, hanem "zabla nélküli lovaglás", mert a hackamoret nem tudtam hova sorolni. A zablák közé nem rakhattam, hiszen nem zabla, ám kantárnak sem nevezhető, mert magában nem használható. A hackamoret egy átlagos angol, vagy kombinált kantárra az orrszíj helyére kell rakni. Két féle hackamoret ismerünk. A mechanikus hackamore nyomást fejt ki a ló egész állkapcsára, és a nyakára is. Tapasztalatlanoknak, és kezdőknek nem ajánlott! A klasszikus hackamore pedig egy érzékeny eszköz, a bosalhoz hasonló. Kevesebben ismerik, pedig sokkal egyszerűbb jelzéseket leadni vele. Csikót nem lehet vele betörni, túl bonyolult szerkezet. Fokozatosan lehet minden lovat átszoktatni rá, és legalább két év, mire egy ló tökéletesen megtanul hackamoreval közlekedni! A képen a mechanikus hackamore látható.
Az egyszerű zabla nélküli kantár
Ennél a fajta kantárnál a kötelek rászorítanak a ló orrára. Többnyire oldalról fejti ki hatását.
Csomózott kötőfék
Sokan lovagolnak kötőfékkel napjainkban. Írányításra nem alkalmas, egyedül arra való, hogy ha a ló ledob, vagy leszállunk róla, ne szaladjon el. Ha kötőfékkel lovagolunk, testsúllyt, és lábsegítségeket használva irányíthatjuk lovunkat.
Kötőfék:
Tévhit, hogy csak csomózott kötőfékkel lovagolhatunk, okát le is írtam: Mert úgysem irányítunk vele. A kötőfék tarkószíja a lovak egy érzékeny idegpályája mögött haladnak el, ami a fülük tövénél található. Míg a hagyományos kötőfék itt ki van bélelve, a csomózott kötőfék fájdalmasan belevág a ló idegeibe.
Nyakszíj
Nagyon kellemes lovaglási mód lónak és lovasnak egyaránt, hiszen mindketten szabadon nyújtózhattok. Bár a lovak hamar megértik az új helyzetet, azért nem árt a fokozatos hozzászoktatás. Először ugyanúgy fel kell nyergelni, és kantározni a lovat, majd felkerül a nyakszíj is. Fogj egy pálcát - amit jelek egyértelműsítésére használj, ne büntetésre! - és az egyik kezedben a nyakszíjat, a másikban a pálcát fogd. A szárak a ló nyakán lógnak. Irányítás: Emeld föl a nyakszíjat, ezzel megáll a ló. Ha balra húzod - tehát a szíj a jobb oldalt fejez ki nyomást - akkor jobbra fordul, ha jobbra húzod - tehát a bal oldalt fejez ki nyomást - akkor balra fordul. Ha a lovad jól érti a jelzéseket, mehettek szőrén, csakis a nyakszíjjal! Ám karámon kívül, azaz terepre csak akkor menj nyakszíjjal, ha a lovad között olyan erős a kapcsolat, hogy ha megijedne sem hagyna téged ott, ahol leestél.
Heike Lebherz - Lovaglás gyerekeknek című könyvével, és Angi lovasblogja segítségével megírva
