| A cikk 100% -ban exkluziv, és 100% -ban megbízható, hiszen a híreket Ayaveen egyenest nekünk közölte.
Mely lófajta fog biztosan bekerülni?
Az akhal tekini! :) Az öt lófajtás topic csakis ettől hemzseg, nem is volt kérdés, hogy ez lesz a következő fajta.
Egy kis lóismeret
Ez az érdekes, titokzatos lófajta Türkmenisztánból származik. A 3-as típusú lónak a modern megfelelője. Jellegét tekintve Arab. Bőre és szőre alkalmazkodott a sivatagi meleghez, így a vékony bőr és finom szőr jellemzi. Türkmenisztán területén az Akhal-Tekini feltehetőleg már 3000 évvel ezelőtt létezett. Valószínűnek tartják, hogy rokona az arab Munaghi versenytörzsnek. Nevét a Kaped-dag hegység és a Kora-kun sivatag közötti, Ahalnak nevezett oázisról, és a teke nevű törzsről kapta. A fajta fejlődésére a XX. Század nagy hatással volt. Dokumentumok maradtak ránk ezekből az időkből nagy versenyzőkről és nagy örökítőkről. A Korakórúm-sivatag oázisaiban tenyésztik. Ashabad a központja. Sok fajta vérvonalában találunk Akhal-Tekini vérvonalat, de saját fajtája idegen vérrel nem keveredett. Sikertelenül próbálták Telivérrel keresztezni. A Türkmének fő célja a fajtával a versenyzés volt. A felkészítésre nagyon odafigyeltek. Az időjárástól (meleg és hideg) nemzettakaróval védték. Árpával, tojással, lucernával, birkazsírpogácsával etették őket. Megjelenését tekintve sokan furcsának, különlegesnek tartják. Nem éppen az a kimondott "nyugati lóideál". Hatalmas teljesítményre képes sivatagi körülmények között is. Feje nagyságát tekintve változó, de egyesen orrprofilú, nagy szemekkel, és széles orrlyukakkal, egymástól távol álló fülekkel. Előfordulhat kosfej is a fajtában. Hosszú, vékony nyak jellemzi, mely a fejjel 45 fokos szöget zár be. A fej tűzöttségét tekintve magasan tűzött. Nyakát "szarvasnyaknak" is nevezik, hossza szintén változó. Háta hosszú, "cső alakú", mely kissé előremélyedt. Mellkasa nem tűnik mélynek. Végtagjai hosszúak. Alkata miatt kifejezetten kényelmes lónak tartják a lovaglás szempontjából. Patái kicsik, kemények és szabályosak. Méretét tekintve 160 cm a marmagassága. Szárkörmérete 20 cm, övmérete 170 cm körüli.Minden színben megtalálható, kivétel a tarka. Aranysárga színe, mely fémesen csillog, a fajta egyedi sajátossága. Az Akhal-Tekinit hátaslónak hasznosítják, és szívesen versenyeznek is ezzel a fajtával. Tulajdonképpen ma már tenyésztésének az elsődleges célja a versenyló-tenyésztés.Számuk kevés. Magyarországra is mindössze hat mén került. Fajtatiszta állomány Magyarországon ma már viszont nincs.
Milyen színekben lesz majd?- Aranysárga (Fémes beütésű palomino)
- Szürke
- Pej
- Fekete
- Sárga
Melyik további lófajták vannak élen?
Az egyik az izlandi. Ha valami nem tolja le, akkor az lehet a következő lófajta. Tehát ha az izlandit szeretnéd, és még nem szavaztál rá, tedd meg!
Egy kis lóismeret
Az izlandi pónik története ezeréves múltra tekint vissza. A szigetet a 9.-10. században benépesítő telepesek magukkal hozták különböző - elsősorban póniszerű - lovaikat is, majd 930-tól kezdődően megtiltották további lovak behozatalát a szigetre. Ettől kezdve tehát csak az itteni állomány szaporodhatott tovább, és elterjedésüket még az 1780-as években lezajlott, és közel 25 000 póni életét is követelő nagy vulkánkitörés sem tudta megállítani. A sziget rendkívül szűkös tápláléklehetőségei egy igen szívós és ellenálló fajtát eredményeztek, amely kiváló lépésbiztonsággal közlekedik a sziklás, nehezen járható terepeken is. Eredetileg főként málhás célokra, illetve hátaslóként használták, mára pedig Európa-szerte közkedvelt szabadidőló lett, amely rendkívüli népszerűségét elsősorban jellegzetes tölt jármódjának köszönheti. A tölt a lépéssel azonos lábsorrendű, de annál jóval gyorsabb mozgás, melyben a ló "kikapcsolja" hátizmait, így még a vágtával azonos sebességű töltben sem "rázza" a hátán ülő lovast, a lovas úgy érzi, mintha a ló "siklana", "úszna" alatta. Hazájában és Nyugat-Európában is számtalan töltversenyt rendeznek az izlandi pónik számára.
Mivel az izlandi pónik évszázadokon át hozzászoktak az igen szűkös takarmányozáshoz, túl bőséges takarmányozás mellett könnyen elhízhatnak. Szinte igánylik a télen-nyáron szabadban való tartást, és megelégszenek a legelő adta takarmánnyal vagy széna etetésével, abrakot nemigen kell adni nekik.
Méret: 125-140 cm
Szín: Bármely szín megengedett, leggyakrabban sárga illetve pej, de fekete, fakó, szürke, tarka egyaránt lehet.
Ár és elérhetőség: Szülőhazájában ma közel 50.000 izlandi póni él, de Nyugat-Európában is egyre kedveltebb, viszonylag könnyen beszerezhető fajta.
Küllem és mozgás: Viszonylag nehéz fej, aránylag hosszú és igen erős nyak, kissé hosszú hát, rövid lábak jellemzik. A három alapjármódon kívül képes a poroszkára és a töltre is.
Felhasználása: Eredetileg málhahordásra és hátaslóként használták. Kiváló lépésbiztonságú a legnehezebb terepeken is. Ma kedvelt szabadidőló, tulajdonosai legtöbbször a tölt képességet használják ki, és ebben a jármódban komoly versenyeket, sőt világbajnokságot is rendeznek az izlandi pónik számára.
A másik a tinker
Hasonló esélyekkel indul, mint az izlandi, bár egyenlőre kicsit hátrébb áll. De még behozható, tehát hajrá. Egyébként más néven gipsy vannernek, és tinker póninak is gyakran hívják.
Egy kis lóismeretÍrországban élnek emberek, akik állandó lakással nem rendelkezve folyamatosan vándorolnak az utakon. Őseik még üstfoltozók voltak, de vállaltak kovács- és ácsmunkát is. A XIX. század közepén, azonban a rossz termés miatt éhínség ütötte fel a fejét és a földbirtokosok elkergették ezeket a családokat apró földjükről is. Így ők otthonukat az utakon találták meg. Sajátos értékrendszerük és kultúrájuk középpontjában a ló áll. Eleinte lovaik "kiselejtezett" ír cobok vagy irish draughtok voltak, amiket a komoly tenyésztők tarka színük miatt vettek ki ménesükből. A vándorok között viszont kifejezetten népszerűek voltak ezek az olcsó, tarka lovak, melyek feltűnő színük miatt rossz látási viszonyok között is észrevehetőek voltak, valamint egyedi mintájuk miatt a tolvajok sem merték rátenni a kezüket. Így a nomádok elkezdték tenyészteni ezeket a lovakat, persze minden tervezés nélkül. A legfontosabb követelmények a jó belső tulajdonságok, mint például a jó munkakészség, türelem, jóindulat voltak. A beteges állatokat nem, hogy nem tenyésztették, de meg sem tartották. Az ideges, érzékeny lovak sem számíthattak "tenyészkarierre" mivel veszélyt jelentettek volna az utakon és nem utolsó sorban a családban élő gyermekek számára, akik kedvtelésből akár csak egy kötőfékkel is lovagolták őket. A nomádok előszeretettel fedeztették kancáikat szelíd clydesdale és barátságos shire ménekkel, melyeket nem őriztek állandóan a lovászok…
Manapság a tenyésztésben leginkább a küllem kapja a meghatározó szerepet.
Ma már egyre inkább kezd elterjedni ez a fajta, még a kontinensen is találkozhatunk egy két példánnyal.
Méret: 152-168 cm
Szín: A fekete-tarka a leggyakoribb szín, de fehér-tarka, sárga-tarka, pej-tarka, és akár fakó-tarka is lehet.
Ár és elérhetőség: Sokan kezdik megismerni, megszeretni, így egyre ismertebb, bár Magyarországon valóban kevés példány található belőle. Többek között a Németeknél már jóval gyakoribb.
Küllem és mozgás: A tinker valójában nem póni, amit marmagassága is mutat. Feje formás, a törzzsel arányos, a fülek hosszúak, köztük az üstök dús, akár az orrlyukakig érhet. Nyaka erős, rövid, lapockái kissé meredekek, a mar nem kifejezett, az enyhén csapott far jól izmolt. A lábak rövidek, a csontok erősek, a patái kerekek, kemények. A szőr hosszú, bokaszőrök is vannak. A sörény legalább kétszínű, dús és hosszú, akárcsak a mélyen tűzött farok. A füleken és az állkapocs alatt más fajtáknál hosszabb szőrt növesztenek.
Felhasználása: Eredetileg kocsislóként, manapság inkább hobbylóként.
Az anyag általam kiegészítve, átírva.
|
:)
:'( 
