|
Lovas alkotások
| |
| Bocipaci | Dátum: Péntek, 2011.09.09, 20:15 | Üzenet # 1 |
 Kladrubi
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 679
Állapot: Offline
| A káromkodás minden mértékben tilos! Az írásjelek száma ne haladja meg a hármat, de végesetben is csak az öt a megengedett! Káromkodni, illetve jó ízlést sértő, vagy rasszista megjegyzést tenni szintén tilos!
Köszönöm.
Jó fórumozást! 
Hokalovi blog - admin
"A fjord póni nem makacs, csupán több időt hagy a lovasának átgondolni a hibáit" / Ismeretlen
|
| |
| |
| Bocipaci | Dátum: Hétfő, 2011.09.12, 17:40 | Üzenet # 2 |
|
Kladrubi
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 679
Állapot: Offline
| Tekintve, hogy a téma full üres... Valamit írni kell bele...  Nos:
1. fejezet
A nyáriszünet végének közeledtét senki nem tudta volna megjósolni, azt az átkozott naptárat kivéve. Amikor kiléptem az ajtón, lágy szellő túrt a hajamba, én pedig mélyen magamba szívtam a hajnali friss levegőt. Vissza kell szoknom a korai kelésre gondoltam magamban, hiszen eddig minden nap kora hajnalig a lovas könyveket bújtam. Minden nap, kivéve ma. A nyári szünet kezdete óta ma keltem föl először ilyen korán, mert tervem volt mára. A környéken az a hír járja, hogy a közeli elhanyagolt istállót felújítják, és új lovardát nyitnak. Egy hete megkérdeztem a munkásokat, hogy a tulajdonossal mikor tudnék beszélni, és azt mondták, hogy reggel hattól délig jön. Bár ez egy viszonylag tágas időkeret, úgy voltam vele, hogy nem kockáztatok, kimegyek már az első lehetséges időpontra.
Az álmodozás közben megfeledkeztem az időről, gondolom az érzés ismerős. Berohantam a lakásba, lezuhanyoztam, felöltöztem. Már épp a reggelimet szerettem volna készíteni, amikor megcsörrent a telefon.
- Haló? - Hangom meglepően kíváncsian csengett
- Jessica Roberts? - Egy férfi szólt a kagylóba a vonal túlsó oldalán
- Igen. Ki beszél?
- A lovarda új tulajdonosa. Úgyhallottam kerestél. - Óóóóh, hát persze! El is felejtettem, hogy otthagytam az otthoni telefonszámot!
- Oh, értem. Miért keresett Mr...
- Mr. Almond. De nem vagyok még olyan öreg, szólíts csak George-nak. - Valahogy el tudtam képzelni, ahogy a férfi ezt mondta. Lelki szemeim elé egy negyven év körüli magas férfit képzeltem cowboy kalapban, aki talán még kacsintott is a mondata végén.
- Ühüm - szóltam bele a telefonkagylóba ismét - és miért hívott?
- Mert szeretnék veled beszélni. Te, mint idevalósi, biztosan tudsz nekem segíteni.
Micsoda? Hogy jön ez ide? Lehet, hogy csak megkér mondjam el neki merre van egy bizonyos utca, vagy hol található a legközelebbi lovas áruház. Tudtam volna még ezen emészteni magam, de mivan, ha nem is így lesz? Akkor fölöslegesen rágódom ilyesmin.
- Haló! Ott vagy még? - A férfi hangja kiábrándított a gondolataimból, és némi töprengés után rávettem magam, hogy újra megszólalljak.
- Ma ki szeretnék menni, már menni készültem. Mit szólna hozzá, ha személyesen beszélnénk meg a dolgot?
- Remek ötlet. Én pár perc múlva ott vagyok. Várlak! - Hangos kattanás jelezte, hogy Mr. Almond letette a telefont. Milyen furcsa név... Mr. Almond... Minden filmben ilyesmi nevük vannak az idősebb nemesembereknek pedig a férfi valóban nem hallatszott túl öregnek.
Gabonapelyhet öntöttem egy tányérba, tejet töltöttem, és leültem az ebédlőasztalhoz. A reggeli olyan hamar elfogyott, hogy érdemes lett volna azon töprengeni, vajon mikor végeztem volna hamarabb: Ha leülök, vagy ha csak reptiben eleszegetek.
Fél órával később kiértem a lovardához, ahol egy helyes húsz év körüli fiú fogadott.
- Jessica, igaz?
- Igen, de kérlek szólíts Jessnek. - Éreztem, ahogy elpirulok, miközben kezetráztam a fiúval, és kikötöttem a bringám. Intett, hogy kövessem. Ámélkodva néztem végig a hatalmas területen. Egy hónap alatt végeztek is? A gazos legelő helyén minőségi kifejezetten lovak számára előállított legelő fűkeverék volt, a saras pályát kifejezetten erre a célra gyártott homokkal töltötték föl, a szakadt villanypásztor helyett erős, és magas fakerítés állt, és nem utolsó sorban a régi házilag összetákolt istállóból szénapadlásos húsz állásos istállót építettek.
- Bámulatos... - bukott ki a szó belőlem
- Hogy mondod? - A fiú ravasz mosolyából ítélve nagyon is értette, amit mondtam, ezért nem is válaszoltam. Kis idő után megálltunk, a fiú pedig maga elé húzott, majd megláttam egy férfit. Bizonyára ő volt Mr. Almond, de nem így képzeltem el. Izmos, inkább harminc-, mint negyvenéves fiatalember volt fekete hajjal, és csillogó szemekkel.
- Mr. Almond, ő itt Jess. - Szólalt meg a fiú. Ezek szerint nem tévedtem.
- Köszönöm Nick, innen átveszem.
Hokalovi blog - admin
"A fjord póni nem makacs, csupán több időt hagy a lovasának átgondolni a hibáit" / Ismeretlen
|
| |
| |
| hokalovipaci | Dátum: Hétfő, 2011.09.12, 17:44 | Üzenet # 3 |
 Hucul
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 75
Állapot: Offline
| Bár a hokaloviblog.bloglap.hu - n nem kommentáltam, de nekem eddig is tetszik. A következő fejezetet követelem 
Hokalovi Blog - Moderátor
"...Egy élet egy halál, öleld át hát a lovad nyakát..." / ZentaNeen
|
| |
| |
| Bocipaci | Dátum: Hétfő, 2011.09.12, 17:46 | Üzenet # 4 |
|
Kladrubi
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 679
Állapot: Offline
| Mind a négyet berakom, és rég írtam... Talán valamikor jön az öt is.
Hokalovi blog - admin
"A fjord póni nem makacs, csupán több időt hagy a lovasának átgondolni a hibáit" / Ismeretlen
|
| |
| |
| Bocipaci | Dátum: Hétfő, 2011.09.12, 17:47 | Üzenet # 5 |
|
Kladrubi
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 679
Állapot: Offline
| 2. fejezet
A férfi legalább olyan csöndes volt, mint a Nick nevű lovász. Ő is csak intett, én pedig követtem. Az istállóba vezetett. Bár próbáltam leplezni, kifejezetten örültem neki, hogy ide jövünk. Egyrészt, mert egyenlőre nem akartam mással találkozni, másrészt mert kíváncsi voltam az istállóra belülről is.
A hatalmas épületben valóban húsz lóállás volt, már most tömve lovakkal. Úgy tűnt, épp reggeli idő van, így nem is zavartam őket. A zöld vassal dekorált fa boxajtókon a lovak neve, és születési éve bekeretezve állt, alatta pedig szintén egy keretben A4-es méretű helyen a további adatok álltak. Mr Almond - illetve George (most, hogy látom, tényleg furcsán áll neki a Mr Almond) egészen az istálló végéig ment, majd az egyik box előtt hirtelen megállt. Majdnem neki ütköztem, de ő ezzel egy cseppet se foglalkozott. Az istállón langyos szellő sodorta végig, a folyosóra szóródott szalmát, barna hajamba is belekapott, de a gondolataim máson jártak. A férfi tekintetét követve az egyetlen üres boxra tévedt a szemem.
"Artemist - Fjord kanca - 2006
Napi 3x széna, és 2 szál répa. Abrak etetése csak intenzív munka után!
Apja: Fandango
Anyja: Rose
Iskolaló? - Igen
Versenyló? - Nem
Fedezőmén? - Nem"
Szólásra nyitottam a szám, de George megelőzött.
- Ő egy problémás iskolaló. Az utóbbi időkben senkire se hallgatott, ezért felfüggesztettük a munka alól. Tegnap este minden ok nélkül eltűnt. Mint láthatod, a boxajtónak semmi baja, tehát vagy ellopták, vagy megtanulta kinyitni a reteszt. - George érzelmek nélkül sorolta gondolatai tömegét, én pedig szívtam magamba az információkat.
- A lovak mióta vannak itt? Nem lehet, hogy csak nem szokta még meg az új helyet? - Kérdeztem, miközben az istállót jellemző zöld vassal motoszkáltam.
- Nem. - Válaszolt vissza. - Az istálló maga 2 hete készen van, és a lovak is napok óta itt tartózkodtak még Artemist eltűnése előtt.
- Rendőrség mit mondott? - Kérdeztem. Most már egyre jobban érdekelt a dolog.
- Nemrég hívtam őket, de ők úgy gondolják, hogy egy "vacak kis póni" eltűnése halasztható. Délután jönnek. - Felelt bosszúsan.
- De tisztázzuk. Én azért szerettem volna felhívni, mert minden vágyam lovak körül dolgozni, persze teljesen ingyen, de nem sok tudásom van. Szóval elsősorban tanulni szeretnék. De ön miért hívott? És miért szempont, hogy ide valósi vagyok? - A kíváncsiság furdalta az oldalam, hiszen valóban ötletem se volt mi lehet az összefüggés, ami pedig mégis, az mind butaságnak ígérkezett.
- Mert szeretném, ha segítenél.
- Mégis miben? - Teljesen ledöbbentem az imént elhangzott szavak hallatán. Egy felnőtt férfi kér egy 14 éves lánytól segítséget? Érdekes fordulat.
- Tudod, van egy olyan érzésem, hogy Artemist inkább kiengedte magát, minthogy ellopták volna. Okos ló, az előző istállóban pedig egy rozsdás retesz volt, azt nem tudta kinyitni. De ez... - George kinyitotta az ajtót, és ki-, majd becsukta az ajtót, hogy megmutassa milyen egyszerű kezelni - ezen egyszerűen túljuthatott.
- Még mindig nem értem, hogy jövök a képbe... - Eléggé rosszul éreztem magam. Értenem kéne? Hát pedig nem igazán tudom, hogy jövök a képbe én.
- Úgy, kedves Jess, - kezdett bele. Némi gúny érezhető volt a hangjában - hogy ismerem Artemist, és tudom, hogy nem ment messze talán csak kiment egy zabtáblába, de esőben nehezen tájékozódik, és a mennydörgéstől is fél. Nem fog tudni hazatalálni, talán még el is téved, tehát még azelőtt meg kell keresnünk, mielőtt más - legyen az ember, vagy állat - találja meg. És a te segítségedet kérem, hogy lovagolj ki velem és Nickkel, hiszen te jobban ismered a környéket.
Igen! Mehetek lovagolni terepre! Bár lehet, hogy párszor lepottyanok, de nem baj, csak önbizalom kérdése. Ám még valami furdalta az oldalam...
- Miért én? - Kérdeztem.
- Hogy mondod? - George olyan értetlenül nézett rám, mint még soha. Nem mintha rég óta ismertük volna egymást...
- Miért én? Miért én kísérjek el egy felnőttet, és egy huszonévest?
- Mondjuk úgy... - rövidke szünetet tartott - ...hogy anyád közeli barátom, és valamit azért csak-csak örököltél tőle. És biztos vagyok benne, hogy ő is megengedi, hogy velem tarts. - Kacsintott, majd kisétált az istállóból - engem egyedül hagyva.
Megint lépteket hallottam.
- Ha segíteni akarsz, engedd ki a lovakat a legelőre!
- Tessék? Hogy én? És ha elszúrom?
- A lovarda zárt, a lovak nem tudnak kiszökni, és egyébként sem hiszem, hogy a zaj felé menekülnének. Sőt, legtöbbjüknél elég lenne, ha kinyitnád az ajtót, és a legelő kapuját, hidd el, mennének maguktól, de te azért csak gyakorolj! - Most már tényleg egyedül hagyott.
Akkor rajta... Biztattam magam. 19 ló, amelyik elől harap, hátul rúg, oldalt pedig mindkettő megy neki akár egyszerre is. Remek. Szedd össze magad! Bízz bennük! Hiába okítottam magam, én bíztam volna bennük, de tisztában voltam vele, hogy némelyik iskolaló bosszús természetű. Végül csak rászántam magam...
Első lónak egy idős, pej kancát választottam. Kedvesnek tűnt, ráadásul nem úgy nézett ki, mint aki bántani akarna bárkit is.
- Kiara, Kiara... Hol a kötőféked...? - Nem is igazán tudtam, ezt kinek mondtam. Magamnak, vagy a lónak? Mindkettő őrültség, tehát nem is foglalkoztam ezzel többet. Rátettem a piros kötőféket, és kerestem egy vezetőszárat, amit rácsatoltam. Talán anélkül is ment volna, de mennyivel elegánsabb, ha szép nyugodtan ballag mögöttem egy ló, mintha lógok a kötőfékén amikor elrohan. A kanca nem igazán zavartatta magát. Mikor lecsatoltam a lóról a vezetőszárat egy kis levezető vágta-bemutatót tartott, majd el kezdett legelni.
Egy kicsit kint maradtam, és élveztem az életet. Süt a nap, a levegőt a lovak illata lengi be, hűs szellő fújdogál, és épp most közölték vele, hogy nemsokára kilovagol megkeresni egy lovat. Lehetne ennél szebb? Nem valószínű.
Még szívesen néztem volna a kancát, de a többi ló már türelmetlenül toporgott az istállóban.
Negyed óra múlva mind a 19 ló kint legelészett, vagy éppen társaival vágtázott föl s alá. Utólag visszagondolva a lovakra, nem is csináltak semmi rosszat, még csak a fejüket se rángatták. Igen, a lovardában, amibe eddig jártam, más világ élt. Itt minden szép, rendezett, és leginkább rendszeres. A lovak egyértelműen tudták, hogy legelőre vezetési idő van, míg a régi helyen minden össze-vissza zajlott, egyik nap reggel hatkor-, másik nap délután egykor kaptak először reggelit a lovak, és nem is minden nap kerültek friss levegőre szegények.
Már dél volt, mire George fölkeresett, hogy ideje indulnunk.
- Tudsz egyáltalán lovagolni? - Kérdezett úgy, mintha eddig ez természetes lett volna.
- Legnagyobb tudományom a futószáras ügetés. - Feleltem, de kissé elszégyeltem magam. Nem mintha egy lánynak kötelessége lenne tudni lovagolni, de féltem, hogy George csalódott lesz, talán még a programot is lemondja.
Mint később kiderült, fölöslegesen izgultam.
- Majd megtanulsz. Egyenlőre angol nyeregbe kerülsz, majd később megtanítalak a western lovaglásra. Először is: Ha helyesen ülsz, egy képzeletbeli függőleges vonallal össze lehetne kötni a sarkadat, a fenekedet, és a válladat. - A kifejezésen nevetni szerettem volna, de megpróbáltam visszafogni magam. George tudomást se vett a kuncogásomon, de Nick is vigyorgott.
Hokalovi blog - admin
"A fjord póni nem makacs, csupán több időt hagy a lovasának átgondolni a hibáit" / Ismeretlen
|
| |
| |
| hokalovipaci | Dátum: Hétfő, 2011.09.12, 17:48 | Üzenet # 6 |
|
Hucul
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 75
Állapot: Offline
| Én most írok egyet, az is nemsokára bekerül ide, ahhoz képest, hogy csak most kezdtem el pár percre 
Hokalovi Blog - Moderátor
"...Egy élet egy halál, öleld át hát a lovad nyakát..." / ZentaNeen
|
| |
| |
| ghxy | Dátum: Hétfő, 2011.09.12, 17:48 | Üzenet # 7 |
 Shire
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 3980
Állapot: Offline
| A blogon nem írtam komit, de egyébként: szuper! Apropó: már ketten követeljük a következőt x')
|
| |
| |
| Bocipaci | Dátum: Hétfő, 2011.09.12, 17:48 | Üzenet # 8 |
|
Kladrubi
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 679
Állapot: Offline
| 3. fejezet
Nick bement a legelőre, és kihozott egy csodaszép fekete méncsikót, aki bosszúsan pislogott ránk. Biztos volt benne, hogy ez valami összeesküvés csakis ellene. Kicsit ficánkolt, majd mikor rájött, hogy Nick kezei közül nem könnyen szabadul, lecsillapodott. Mindeközben George is bement egy lóért. Kezében egy sárga kanca vezetőszárát tartotta, aki engedelmesen követte, és megvárta, míg becsukja a kaput. Már nyúltam a vezetőszárért, de elrántotta előlem.
- Nono! Ő nem a te lovad. Xenia az enyém, csikó kora én képezem ki. A legjobb western ló, akit csak ismerek, életem munkája, de egy gazdás ló. Csak engem tűr meg a hátán, és gondolom nem szeretnéd, ha még el se indulnánk, de te már ötödszörre esel le.
Hevesen rázni kezdtem a fejemet.
- Viszont választhatsz magadnak lovat. Ha úgy gondolom, nem neked való, akkor szólni fogok.
Bólintottam, bementem a legelőre, és elkezdtem csattogni a nyelvemmel. Összesen négy ló óhajtott idejönni, de nem bántam. Csöndben álltam, és vártam a fejleményeket, hagytam, hogy a lovak megismerjenek. A tervem bevált, a kör szűkülni kezdett, a vezérmén megunt, elment, és vele tartott egy deres kanca is. A körben maradt lovak közül az egyikük egy erős, de kíváncsi pej volt, a másik pedig egy szürke, alacsonyabb lovacska. Igen. Ő lesz az. Barna szemeivel az én szemeimbe nézett, és lassan közelebb lépkedett, és szinte észrevétlenül bújt hozzám. Elképesztő, milyen érzés!
A lovat nem fogtam meg, követett. Ez volt életem eddigi legszebb pillanata.
Valamivel később tökéletesen leápoltam, bár nemhiszem, hogy a szürke különösebben zavartatta volna magát, hiszen a szénájával volt elfoglalva. Mikor végeztem, átvillant az agyamon, hogy még csak a ló nevét se tudom, ígyhát rákérdeztem.
- Hogy mi a neve? Luna. - Felelte George. Amikor a férfi kimondta a ló nevét, az rögtön fölkapta a fejét, és kicsi füleit hegyezni kezdte.
- Nagyon engedelmes lovacska. - Mondtam.
- Az bizony. Jó lovat választottál magadnak, őt adjuk a kezdőknek is. Talán megérezte, hogy te is az vagy. - George elmosolyodott, majd tovább pucolta lovát.
Bementem a nyergesbe Luna felszereléséért. A helységet a bőr illata járta át, ami enyhe lószaggal keveredett. Végignéztem a nyergesen.: Minden lónak volt két darab nyeregnek szánt rúd, és több akasztó is volt. Egy-egy ló felszerelésit onnan lehetett megismerni, hogy fölötte ugyanolyan keretben állt a ló neve, mint az istállóban, sőt, portré is tartozott hozzájuk. Egy kicsit körülnéztem.
Hm, Nick méncsikójának neve Fire Heart, és lássuk csak, Artemisth, Artemisth...
- Megvan! - végigmértem a lovat. A portrék jó szögből készültek, legtöbbjük elegáns félprofilos volt. - Szép ló... Nagyon szép. Lehet, hogy mégis ellopták, ha lótolvaj lennék, nekem is ő lenne az elsőszámú célpontom. - Csak most vettem észre, hogy hangosan gondolkozom, majd hirtelen futó lépteket hallottam. Megfordultam, de már elment az illető. A zajt a nyerges bejáratától hallottam. A történtekkel nem törődtem tovább, kihoztam Luna angol felszerelését.
Bár még sohase nyergeltem, nagyon jól tudtam hogyan kell csinálni, mert lovas könyvem jó pár volt otthon, amiket rendszeresen olvastam, elemeztem, ha kellett, visszaolvastam, utánanéztem az ismeretlen szavaknak, vagy éppen egy másik könyvben is megnéztem mi van írva az adott témáról, és azt a verziót jegyeztem meg, ami a legtöbb könyvben szerepelt.
Feltettem a nyeregalátétet a ló nyakára, és hátra húztam a helyére. Ráraktam a nyerget, megigazítottam, és meghúztam a hevedert is. Lunáról nem változott a véleményem, még mindig kedvesnek, és jól neveltnek jellemeztem, hiszen a hevederhúzásra sem reagált semmi negatívat. A kantározás se történt másképp: Átdobtam a szárat a nyakára, és a zablát szó nélkül bevette, amikor a szíjakat becsatoltam, nem rángatta a fejét.
- Mindenki kész van? - Ábrándított ki George hangja a gondolataimból.
- Igen! - Válaszoltam.
- Felőlem mehetünk - Szólt Nick amolyan nemtörődöm stílusban.
A gyomrom csomóba rándult. Egy kis tégláról felszálltam a lóra, beállítottam a kengyelt is. Egyenlőre stabilan éreztem magam, de még is féltem, mert "mi lesz ha"... A saját kérdéseimre önkénteleül jöttek szintén saját magamtól a válaszok, persze egyik se ígért semmi jót. Elindultunk. Tíz perc lépés után megálltunk meghúzni a hevedereket, utána pedig még fél órát léptünk, egyre beljebb az erdőbe, majd egy kis idő után...
- Össze tudod szedni magad egy kis ügetésre? Tudod. Föl, le, föl, le. Ha körívet lovagolsz külső-első láb előrelendülésekor állj föl, egyenesben pedig mindegy. Akkor benne vagy?
- Igen, de előbb lassan menjünk!
- Rendben. - George ügetésre ösztökélte Xeniát, aki nem is próbált rohanni, igazi western lóként viselkedett. Egyébként én mentem középen, mögöttem Nick és Fire Heart lovagoltak - angol nyereggel -, előttem pedig George és Xenia haladt.
Nem sok időbe tellett, mire megjelentek az első viharfelhők. Szólni szerettem volna, de George megint megelőzött a beszédben.
- Jobb lesz sietni, Artemisth itt lesz valahol. Nick, Jess, ti menjetek megnézni a barlangot, én továbbmegyek az erdőben. Van nálatok mobil? - Bólintottunk. - Helyes. Nálam is. Nick, majd add meg neki a számom menet közben! Nos, nem is szaporítom tovább a szót, nyomás! - George nagyon feldúltnak tűnt. Oka lehetett rá. Az órámra néztem, ami délt mutatott. Hallottam, amikor George felhívta a rendőrséget, hogy ha már tegnap úgyse jöttek ki, akkoör ma négyre jöjjenek. Tehát George mindent pontosan átgondolt.
Nickkel egymás mellett lovagoltunk, mondván, hogy én nem mehetek elöl, mert nem tudom az utat, de hátul se szerencsés, mert senki se látja, ha bajom esik.
Kis idő után a barlangok látóhatáron belülre kerültek.
Hokalovi blog - admin
"A fjord póni nem makacs, csupán több időt hagy a lovasának átgondolni a hibáit" / Ismeretlen
|
| |
| |
| Bocipaci | Dátum: Hétfő, 2011.09.12, 17:49 | Üzenet # 9 |
|
Kladrubi
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 679
Állapot: Offline
| Köszönöööööööööm.
Hokalovi blog - admin
"A fjord póni nem makacs, csupán több időt hagy a lovasának átgondolni a hibáit" / Ismeretlen
|
| |
| |
| Bocipaci | Dátum: Hétfő, 2011.09.12, 17:50 | Üzenet # 10 |
|
Kladrubi
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 679
Állapot: Offline
| 4. fejezet
Amikor a barlang bejárata felé közeledtünk, a torkomban dobogott a szívem... Egy-egy lépés óráknak tűnt, és leírhatatlanul izgultam. Nemtudtam miért. Bárhol lehetett volna, miért itt lenne?
Kis idő után paták kopogásának zaja ütötték meg a fülem. Nem szóltam, pedig szívem szerint sikítottam volna. Végül önkontroll hiányában Nick mellé lovagoltam, és szólni készültem.
- Ez Artemist lesz... - súgtam oda izgatottan.
- Nem. - válaszolt Nick komolyan. Az egyenes válasz elvette a lelkesedésem, és az izgatott vigyorom halványulni kezdett, és egészen addig halványodott, mígnem az arckifejezésem szomorúba csapott át.
Mikor Nick észrevette, hogy milyen rosszul esett, amit mondott, megállította a lovát, bevárt engem, sóhajtott, és rám nézett.
- Artemist 400-500 kiló. Ezek a patahangok pedig jóval könnyebb állattól származnak. Valószínűleg egy őz, kecske vagy hasonló lesz. - Magyarázta.
- Ühüm. És akkor miért vagyunk itt? - Kérdeztem.
- Mert Mr. Almond nem akarja, hogy kint legyél a viharban. Ennyi. - Válaszolt Nick.
Kissé elkeseredtem. Ha azt hiszik, hogy én olyan kis nyápic plázacica vagyok, akkor most meg fognak lepődni... De minek hoztak magukkal? - Kérdeztem magamban. Hát persze! George azt mondta, hogy Anyu közeli ismerőse. Biztosan ezzel akar valamit törleszteni, és azért nem engedett ki a viharba, hogy ne csak rontson a helyzeten.
- Akkor most megkeressük Artemisth. - Jelentettem ki határozottan, Nick reakcióját meg sem várva fordítottam Lunát a barlang szája felé.
Miközben Nick és Jess az erdőben lovagoltak...
- Mike, fogd a kötelet! - Szólt oda George Mikenak, akivel nemrég futott össze. Ő éppen haza felé tartott a sörösfogatján. Csak egy lova volt, a Csillám nevű clydesdale kanca, de meglátta, hogy régi jóbarátja egy lovával bajlódik, ígyhát megállt segíteni neki.
- Erősebben tartsd, mert elszökik! - Üvöltött George, de nem sok sikerrel, hiszen az eső elnyomta a hangját.
- Próbálom, de ebben a lóban több erő van, mint az ember gondolná. - Nyöszörgött Mike - Nem sokáig bírom tartani, teljesen lehorzsolta ez a kötél a bőrt a kezemről! - Panaszkodott verejtékezve.
A madzag megfeszült a fjord nyakán, aki a sok ficánkolás után végre megunta.
Miután a két férfi megbizonyosodott róla, hogy a ló lenyugodott, George hazafelé kezdte vezetni Artemist-t, Mike pedig fölszállt a lovaskocsira, és elhajtott.
Az erdőben baktattunk lovainkon, már fel sem tűnt az ügetés tempója, egyszerűen elkezdtem magam otthon érezni a nyeregben. Tőlünk nem messze lovak hangját véltem hallani. Kérdőn néztem Nickre, aki úgy bámult rám, mintha a tükörképem lett volna. Ugyanarra gondoltunk: Irány a hang felé! A lovakat legalább annyira érdekelte a hang forrása, mint minket. Amikor vágtára ösztökéltük a lovakat, nem kellett őket noszogatni, rögtön gyorsítottak a tempón.
Mikor kiértünk a fasor elé, a tisztásra, megláttam Georget Xenian ülve, akit egy csapzott ló engedelmesen követett. Természetesen sejtettem, hogy Artemisth lesz az, de nem igazán hittem a szememnek. Ő az a díjnyertes ló, aki a nyergesben kirakott képen szerepel? Mikor George hívta a lovat, Artemisth néven, beigazolódott a gondolatom valóssága.
Együtt indultunk haza a farmra, de senki nem szólalt meg. Én magamban már olyan gondolatokat szövögettem, hogy majd én, és Artemist vígan vágtázunk a végtelen mezőkön, az árnyas fák között, a hűs tóparton, vagy a lanka dombokon. Elképzeltem magunkat őszi levelek közt, és fehér hóban is, mindenhogy csodás álom volt. De csak álom.
Az álmodozás közben észre se vettem, hogy a Ranch már látóhatáron belül van, mind addig, amíg George, és Nick le nem szálltak a lovaikról. Mikor ezt észrevettem, én is leszálltam Lunáról, aki láthatólag kissé elfáradt. Lovainkat a boxukba vezettük, ahol az ebédük, és a társaik várták őket. A legelő árnyékhiányos volt, valószínűleg ezért hozták be őket az istállóba. De ez most nem volt fontos. Míg a fiúk lovaikat ápolták, én Artemist-t méregettem. Ő lenne az a vad, és makacs ló? Egy kis tűz most is ég a szemében, holott majd' összeesik fáradtságában. De a tűz nem rosszindulatot tükröz, csak bizonyításvágyat.
Nem sokat törődtem a fjorddal, de Luna ápolása közben is körülötte jártak a gondolataim, ugyanis közelebbről megnéztem a reteszt. Mi emberek könnyen ki tudjuk nyitni, mert nem rozsdás, de összetett működésű, amit egy ló nem tud csak úgy kinyitni. Biztosan csak valaki nyitva hagyta az ajtót. Miért csinálok belőle ekkora ügyet... Ezzel a két mondattal száműztem a fejemből Artemist-t, és a boxajtó "titkát."
Hokalovi blog - admin
"A fjord póni nem makacs, csupán több időt hagy a lovasának átgondolni a hibáit" / Ismeretlen
|
| |
| |
| hokalovipaci | Dátum: Hétfő, 2011.09.12, 17:52 | Üzenet # 11 |
|
Hucul
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 75
Állapot: Offline
| Már túl sok.
De én nekem ez nem baj, inkább többet tudok olvasni, bár nekem mára elegem lett az olvasásból.
Hokalovi Blog - Moderátor
"...Egy élet egy halál, öleld át hát a lovad nyakát..." / ZentaNeen
|
| |
| |
| Bocipaci | Dátum: Hétfő, 2011.09.12, 17:53 | Üzenet # 12 |
|
Kladrubi
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 679
Állapot: Offline
| Ráér. xD
Hokalovi blog - admin
"A fjord póni nem makacs, csupán több időt hagy a lovasának átgondolni a hibáit" / Ismeretlen
|
| |
| |
| hokalovipaci | Dátum: Hétfő, 2011.09.12, 18:15 | Üzenet # 13 |
|
Hucul
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 75
Állapot: Offline
| Akkor én is, ezt most találtam ki, nem Bocipaci művének másolata, amit tiszteletben tartok, mert szuper
[c]Nyeregben érzem magam
1. könyv, 1 fejezet[/b]
Amy álmosan és nyúzottan keresgélte az ébresztőóráján lévő "ki" gombot.
- Még pár percet - mondta és az oldalára feküdt. Hirtelen felriadt és az órájára pillantott. Hat órát mutatott. - 6 óra!
Gyorsan kiugrott az ágyából és a földön heverő farmert felkapta és felhúzta. A szekrényben megkereste a lovaglócsizmáját és egyik lábról a másikra ugrált a szobájában, miközben a tükörben nézte furcsa mozdulatait.
- Így ni - mosolyodott el, mikor már a két lábán állt. Lesietett a lépcsőn és a fogas felé futott. Levette a saját cowboy kalapját és a fejébe húzta. A nyakán áthúzta a madzagját, majd megfogta az ajtó kilincsét és kinyitotta. Gyengéden becsapta és sietett az istálló felé. Ki kell takarítanom Vihar bokszát, le kell ápolnom Tündért, foglalkoznom kell Petivel, a makacs és szeretetéhes izlandi pónival, és fel kell állítanunk a sátrakat a jótékonysági estre. - futott végig Amy fejében a mai napi teendők. Mikor beért a paripák közé, akkor a lovak kellemes illata és nyerítése fogadta Őt. Tekintetével Vihart kereste, de ez nem tartott sokáig, mert csak el kellett olvasnia a táblát, amin ez állt: Vihar A bokszajtóhoz lépett és ujjaival gyengéden megsimogatta a fekete ló, selymes szőrét.
- Elég jó formában vagy ahhoz, hogy kint légy a legelőn, míg én kitakarítom a bokszodat, nemde? - kérdezte a lány, a fekete lovat. - Ehh, nem várhatnak tőled választ. Mert nem értik amit mondasz. Ugye?
A nyergesbe sietett és megmarkolta Vihar vezetőszárát. Hamar visszaért és a kantárra kapcsolta a vezetőszárt, majd kinyitotta a bokszajtót. Lassan kivezette a lovat a legelőre, majd gyorsan visszasietett.
- Na, jó sok ajándékot hagytál nekem Vihar - nézett körbe a bokszon Amy és a fejét csóválta. Megragadta a lapátot és a talicskát is a helyére tolta. Lassan belépkedett a bokszba és elkezdte a végét. Fél órányi küszködés után tele volt a talicska, mehetett és önthette ki a trágyát. Kiöntötte a helyére és a szerszámokat a helyére tette. Vihar jó helyen van a legelőn, Benjamin majd megeteti, úgyis rá hárult ez a feladat. Mikor Tündérhez ért, látta, hogy már ápolt és ragyogó fehér szőre volt.
- Téged meg ki csutakolt le? - kérdezte és egy puszit nyomott a ló orrára. - Akkor veled ma már nem kell foglalkoznom - fújt Amy és kiment a karámokhoz. Peti az izgága alig 2 éves izlandi póni ott vágtatott körbe és körbe a karámjában, várta a lányt.
- Nem bírsz vele, túl makacs - halott egy mély hangot. Amy megpördült és látta, hogy Benjamin állt előtte.
- Látásra mondat, vagy tapasztaltad? - mosolygott a szőke hajú lány.
Egy grimaszt vágott Ben és elment. A 16 éves Amy Felling bement Petihez, a rakoncátlan alig 2 éves izlandi pónihoz. Amint meglátta Őt, az egyik sarokból a másikba vándorolt. - Nyugodj meg.
A lány megfordult és nyugodtan álldogált. Ezt még a mamája tanította neki, hogy forduljon meg, akkor beválik és a ló odamegy hozzá. Az ötlet sikerült, mert egy puha orrot érzett a tenyerében. Elmosolyodott és óvatosan megfordult. A másik kezében kantár volt. Lassan a póni fejére húzta és megpaskolta a nyakát. Peti félt a kantároktól, de ez most már megszűnt. A gazdája viheti is már el.
Folytatjuk...
Hokalovi Blog - Moderátor
"...Egy élet egy halál, öleld át hát a lovad nyakát..." / ZentaNeen
|
| |
| |
| Muszti-Maszat | Dátum: Hétfő, 2011.09.12, 18:16 | Üzenet # 14 |
 Shetlandi
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 35
Állapot: Offline
| http://oi56.tinypic.com/156s6dk.jpg
első,és utolsó ilyen művem!
|
| |
| |
| hokalovipaci | Dátum: Hétfő, 2011.09.12, 18:17 | Üzenet # 15 |
|
Hucul
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 75
Állapot: Offline
| Szép.
Hokalovi Blog - Moderátor
"...Egy élet egy halál, öleld át hát a lovad nyakát..." / ZentaNeen
|
| |
| |
| Muszti-Maszat | Dátum: Hétfő, 2011.09.12, 18:18 | Üzenet # 16 |
|
Shetlandi
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 35
Állapot: Offline
| Köszönöm!
|
| |
| |
| Bocipaci | Dátum: Hétfő, 2011.09.12, 19:08 | Üzenet # 17 |
|
Kladrubi
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 679
Állapot: Offline
| Miért utolsó?
Hokalovi blog - admin
"A fjord póni nem makacs, csupán több időt hagy a lovasának átgondolni a hibáit" / Ismeretlen
|
| |
| |
| hokalovipaci | Dátum: Hétfő, 2011.09.12, 19:09 | Üzenet # 18 |
|
Hucul
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 75
Állapot: Offline
| Gondolom mert, rosszul sikerült neki, és nem szeretne többet csinálni. De szerintem szép. Az elején én is sokat bajlódtam a képkészítőkkel, de bele jöttem. Ne add fel 
Hehehe, Ne add fel sp szám 
Hokalovi Blog - Moderátor
"...Egy élet egy halál, öleld át hát a lovad nyakát..." / ZentaNeen
|
| |
| |
| Muszti-Maszat | Dátum: Hétfő, 2011.09.12, 19:12 | Üzenet # 19 |
|
Shetlandi
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 35
Állapot: Offline
| Igen,paint nehéz dolog:p a maszatolás pixlr.comos!
Jah,meg én CSAK NÉHA használok sablont:P
|
| |
| |
| hokalovipaci | Dátum: Hétfő, 2011.09.12, 19:13 | Üzenet # 20 |
|
Hucul
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 75
Állapot: Offline
| Én nem is készítek képet, hanem megbízok egy képkészítőt, hogy ezt meg azt kellene a képre tenni, meg, hogy mi legyen rajta, és sec-perc alatt megvan a kép. Én nem vesződök vele
Hokalovi Blog - Moderátor
"...Egy élet egy halál, öleld át hát a lovad nyakát..." / ZentaNeen
|
| |
| |
| Muszti-Maszat | Dátum: Hétfő, 2011.09.12, 19:16 | Üzenet # 21 |
|
Shetlandi
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 35
Állapot: Offline
| heh csicskáztató:p
de úgy nem "fejlődik" a kézügyességed!
|
| |
| |
| hokalovipaci | Dátum: Hétfő, 2011.09.12, 19:24 | Üzenet # 22 |
|
Hucul
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 75
Állapot: Offline
| Hát ebben nem akarok veszekedni, de igazad van. Nekem ott van a kedvenc tantárgyam a Rajz, nekem az elég. Az osztályban én vagyok a 2. aki a legjobban tud rajzolni. Szóval, ki hajol meg, ki előtt?
Hokalovi Blog - Moderátor
"...Egy élet egy halál, öleld át hát a lovad nyakát..." / ZentaNeen
|
| |
| |
| Bocipaci | Dátum: Hétfő, 2011.09.12, 21:10 | Üzenet # 23 |
|
Kladrubi
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 679
Állapot: Offline
| Te előttem, mert én pedig az egész suli legjobbja vagyok. (Áááve Bociiiii. xD Áve én!)
Hokalovi blog - admin
"A fjord póni nem makacs, csupán több időt hagy a lovasának átgondolni a hibáit" / Ismeretlen
|
| |
| |
| hokalovipaci | Dátum: Hétfő, 2011.09.12, 21:22 | Üzenet # 24 |
|
Hucul
Csoport: Felhasználók
Üzenetek: 75
Állapot: Offline
| Jaj Boci, ennyire ki szeretheti magát? Amúgy akkor biztos, nagyon ügyes lehetsz. Egyszer megnézném a Rajzórai munkáid 
Hokalovi Blog - Moderátor
"...Egy élet egy halál, öleld át hát a lovad nyakát..." / ZentaNeen
|
| |
| |
| Bocipaci | Dátum: Kedd, 2011.09.13, 05:02 | Üzenet # 25 |
|
Kladrubi
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 679
Állapot: Offline
| Egoistaaa éééén. *.* Figyelj, ha vaklaha kész lesz a kémia órára csinállt képregényem, énszívesen megmutatom. Ha meglátod a suliban, akkor pedig majd kiderül, hogy ismerjük egymást. xD
Hokalovi blog - admin
"A fjord póni nem makacs, csupán több időt hagy a lovasának átgondolni a hibáit" / Ismeretlen
|
| |
| |
|
